Diakónus
De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31)
Sokszor észrevesszük, hogy a mindennapi rohanásban nemcsak mi, hanem a körülöttünk levő embertársaink is ki vannak merülve. Fel szeretnénk tölteni másokat szeretetünkkel, igyekezettünkkel, de nem sikerül. Olyanok vagyunk ilyenkor, mint egy lemerült akkumulátor. Nekünk is szükségünk van Arra, aki minket feltölt – Isten Lelkének erejére. Ézsaiás próféta a kitartás szemléltetésére a sast hozza fel példának. A sas hosszú utakat, akár több ezer kilométert is meg tud tenni megállás nélkül. Úgy tud sokáig a levegőben maradni, hogy még a szárnyát sem mozgatja és minden erőfeszítés nélkül a légáramlatokra bízza magát. Mi is így bízzuk Isten Szentlelkére magunkat. Csak annyit fussunk, amennyit Ő elvár tőlünk, amennyire „fel vagyunk töltve”. Ne vállaljunk többet annál, mint amennyit Ő kér. Pál apostolnak is ezt mondta az Úr:
