Diakónus
Így érkeztünk Rómába. Mikor az ottani testvérek hallottak érkezésünkről, elénk jöttek Appiusz fórumáig és Tres Tabernaeig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és megtelt bizakodással. (ApCsel 28,15)
Bár a korabeli keresztyén közösségek sem voltak mentesek a vitáktól, szakadásoktól mégis azt olvashatjuk a fenti igeszakaszban, hogy Pál apostol fogadtatása Krisztushoz méltó volt. Pál idegenként érkezett, mégis, akik elébe sietnek, gondoskodnak róla, és elkísérik Rómáig. A kis közösségek nem önmaguknak élő közösségek voltak, hanem egymást is számon tartották. Pál apostolban nem egy idegent, hanem a testvért látták. Ma is lehetünk sokfélék, de van egy közös metszéspontunk, a Krisztus Jézus szeretete. Egy gyülekezet élete akkor hiteles bizonyságtétel Krisztus erejéről és szeretetéről, ha tagjai között igaz az, amit Jézus így fogalmazott meg: Erről ismernek meg minket, ahogyan szeretni tudjuk egymást, ahogyan gondoskodni tudunk egymásról. Ez a legnagyobb vonzereje egy keresztyén közösségnek, ha tud elfogadni, bárhonnan is érkezzék valaki. Nem választhatnak el egymástól érdekek, társadalmi különbségek, vélemények. Krisztus asztalánál mindenkinek helye van, Vele egyek vagyunk.
Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! (Jn 13,34)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy szeretetet, elfogadást adsz a szívünkbe.
Ámen
