Diakónus
Talán meghallja Júda háza, hogy mennyi veszedelmet készülök rájuk zúdítani, és megtér mindenki a maga gonosz útjáról. Akkor én is megbocsátom bűnüket és vétküket. (Jer 36,3)
Jeremiás próféta érthetően beszélt Jeruzsálem és Júda népéhez. Jósiás, aki megtisztította a jeruzsálemi templomot, és megtiltotta az akkori demokráciát, hallgatott szavaira. Jósiás király fia, Jójákim viszont a saját útját járta. Fájdalmas következményekkel járt a király hanyagsága. Isten nem riad vissza attól, hogy a megmentésünk érdekében fájdalmat okozzon. Ha Júda meghallotta volna az isteni szót, ha megtért volna a saját veszedelmébe vezető útjáról, akkor azonnal élvezhették volna Isten bocsánatát. „Talán meghallja… és megtér… Akkor én is megbocsátom bűnüket és vétküket.” Mi, a mában, vajon meghalljuk-e az isteni kijelentést? Ha igen, akkor visszafordulunk Hozzá. A lelkünket megüresítve, de magunk előtt tartva Jézus keresztjét.
„Ő a legkényelmesebb megoldást választja: a bűnt, mihelyt az ő hazája bűne az, egyszerűen kinevezi erénynek – és akkor többé semmi baj!” (Babits Mihály)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Reád mindig nézhetek.
Ámen
