Diakónus
„Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet.” (1Jn 4:7-8)
Elég világos az apostoli útmutatás: aki nem szeret, az nem ismerte még meg az Istent. Mert aki ismeri Istent, az szereti az Urat is, embertársait is. „Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.” – írja János apostol. Ebben ott van az a lényeges gondolat, hogy a szeretet tartozás. Pál apostol erre inti a római gyülekezetet, de bennünket is: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.” (Rm 13:8-10) Nekünk szeretné Urunk felnyitni a szemünket, mert vannak hiányosságaink a szeretet tárgykörében. Könnyebb beszélni és írni a szeretetről, mint gyakorolni emberi kapcsolatainkban. Nagyszerű, ha sok Igét tudunk fejből, ha rendszeresen imádkozó emberek vagyunk, de ha nincs bennünk szeretet, semmik vagyunk.
Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát? (1Jn 4,20)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden nap tanítasz.
Ámen
Krisztusban megáldott boldog Újesztendőt kívánunk minden kedves olvasónak, Testvérnek!
