Diakónus
Ne félj, csak higgy! (Mk 5,36)
Dávid is félt, életének hosszú szakasza volt, amikor egy egész ország kergette, Saullal, a királlyal az élen. Mégis gyönyörű zsoltárokat írt a bizalomról. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem. (Zsolt 23,4). Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem? (Zsolt 56,12) Ézsaiás is, Jeremiás is félt, megijedtek. Ézsaiás így bíztatta magát: Íme, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek; mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lett nekem szabadítóm! (Ézs 12,2). Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. (Lk 1,30) Isten kiválasztott téged – bíztatja az angyal a fiatal Máriát. Te pedig, József, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szentlélektől van az. (Mt 1,20). Ezután Józsefnek soha többet nincsenek ilyen félelmei, miután maga az Isten bíztatta őt. A félelem ellenszere tehát a hit. Minél több időt és energiát szánunk a hitre, annál erősebbek leszünk. Minden alkalommal, amikor félünk ugyan megtenni valamit, mégis megtesszük, újrafogalmazzuk a hozzáállásunkat. Amikor félelmet érzünk, az nem azt jelenti, hogy álljunk meg, hanem azt, hogy induljunk. Nem azt jelenti, hogy adjuk fel, hanem azt, hogy küzdjünk még jobban.
Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. (Zsolt 23,5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy hinni tanítasz, Reád nézni minden élethelyzetben.
Ámen
