Diakónus
Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem. (Jer 31,18)
A megtérés Isten ajándéka. Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. (Rm 9,16) Efraim akkor könyörög, amikor ránehezedik az Úr keze. Sokszor mi is így vagyunk. Olykor mélységbe kell jutnunk, hogy kiáltsunk. Jeremiás így kiált fel: téríts meg engem és megtérek. Ott a vágy benne, hogy kikerüljön szorult helyzetéből. Mi is sokszor vágyakozva sóhajtunk fel: Uram, tegyél már valamit, mert amiben vagyok az rossz. Uram, én követni akarlak, de még nincs erőm, nincs bátorságom kimondani az igent. Olyan jó megbújni a többiek között. Ha még nem mondtuk ki soha, jelentsük ki: Jézusom, kérlek, segíts! Ha meg akarjuk erősíteni újra a szövetséget Vele, mondjuk ki: Jézusom, segíts visszatérni hozzád!
Az Ördög szerint való szomorúság elkeseredésbe visz. Az Isten szerint való gondolatok Hozzá való megtérésre visznek.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a megtérésem életem irányváltása lett.
Ámen
