Diakónus
Ne félj, és ne rettegj, mert az Úristen, az én Istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el. (1Krón 28,20)
A félelem az egyik legjellemzőbb emberi érzés. Alapvetően része személyiségünknek, végigkíséri életünket. Sok mindent teszünk félelemből, önkéntelenül is, erős motiváció tud lenni a tetteinkben. Félünk a veszteségtől, a kudarctól, a megszégyenüléstől. De félünk a testi-lelki fájdalomtól, a gyengeségtől, az öregedéstől, a haláltól. Az emberi konfliktusoktól, a gondolatbeli sötétségtől és félünk szembesülni önmagunkkal. Az Igében azt olvassuk, hogy: „ne félj”. Azt mondhatnánk erre, hogy ez természetes, hiszen emberek vagyunk – csakhogy ezek a félelmek a bizalmunk fokmérői. A szeretetünkről szólnak, és a szeretet egyenes arányban van a félelemmel. Mert a félelem ellentéte nem a bátorság, hanem a szeretet. Adjon az Úr teljes szeretetet a szívünkbe, és űzze el félelmeinket.
A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. ((1Jn 4,18)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram szereteted gyógyító erejét.
Ámen
