Diakónus
Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. (Fil 4,13)
Minden embernek, még a hívőnek is szüksége van rendszeres feltöltekezésre. Jó, ha tisztában vagyunk erőnk végességével és azzal, honnan meríthetünk. Van számunkra egy forrás, mely nem apad ki soha: Krisztus Jézus az. Vajon mi belőle merítünk-e? A következő történet ennek illusztrálására szolgál: "Élt egyszer egy asszony, Sárának hívták. Két gyermeke volt, munkája, amit szeretett. Igyekezett minden tevékenységét lelkiismeretesen, becsületesen végezni. Szerette családját, mindent megtett értük. Barátai szerettek vele lenni, mert mindig életvidám volt. Aztán egyszer váratlan dolog történt. Szomorú lett, állandóan fáradtnak érezte magát. Már nem élvezte a munkáját, gyermekivel is ingerült volt. Nem tudta, mi történt vele. Egyik este, amikor megviselten ballagott hazafelé, egy templom mellett vitt el az útja. Benézett. Ott állt a félhomályban, lesütött tekintettel. Imádkozni sem volt kedve. Nem tudta, mit is mondhatna. Egyszer csak, mintha egy halovány hangot hallott volna a szívében: „Veled vagyok!” Ez a két szó erőt adott neki. Ahogyan kifordult a templomból, szembe jött vele egy néni, aki nagy szeretettel mosolygott rá, ami újabb energiát adott neki. A sarkon befordulva megcsúszott egy pocsolyán és elesett. Hogy hogy-nem, egy fiatalember azonnal ott termett és felsegítette. Olyan öröm töltette el a szívét, úgy feltöltődött, olyan béke és szeretet született meg benne, hogy hazaérve a családtagjai szinte rá sem ismertek." Az, hogy Isten mindenkor velünk van, mindennél fontosabb igazság. Velünk van örömeinkben, küzdelmeinkben, akkor is, ha boldogok, akkor is, ha szomorúak vagyunk.
A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! (Fil 4,5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a naponta Tőled kapott erőt.
Ámen
