Diakónus
„Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a munkavezetőknek adják, mert azok híven jártak el.” (2Kir 12,16)
Egy-egy templom épületének felújítása kapcsán azt, hogy mit kellene tenni, sokan el tudják mondani. De vannak-e az Isten tetszését ebben is kereső és megvalósító emberek? Egy templom felújításához felelősökre, tervezőre, pénzre és dolgos kezekre egyaránt szükség van. Jóás király a papokra helyezte a felelősséget, akik adakozást hirdettek. Elég nehézkesen mentek a dolgok. Az adományok mégis összegyűlnek, kivitelezők is kerültek, és elkészült a munka. Mai Igénk ezt állapítja meg: „Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a munkavezetőknek adják, mert azok híven jártak el.” Ez a mondat becsületről, tisztességről, hűségről, jellemről szól. Akkoriban nem írtak hosszú és bonyolult szerződéseket, nem az apró betűs rész volt a legfontosabb. A munkát elvégezték, ahogy vállalták és ígérték. A rájuk bízott pénzzel jól sáfárkodtak, nem pedig lenyúlták. Legyen nekünk hitbeli megerősödésünkre ez az Ige. Isten a legkevésbé sem azzal törődik, hogy mennyit adunk neki. Sokkal inkább, hogy milyen hozzáállással és szívvel adjuk, amit adunk. Istennek nincs szüksége a mi pénzünkre. Ő a mi szívünket szeretné.
De megkegyelmezett nekik az Úr, megkönyörült rajtuk, és feléjük fordult az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségért. Nem akarta őket elpusztítani, és nem vetette el őket maga elől mindeddig. (2Kir13,23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te mindent tudsz és mindent látsz.
Ámen
