Diakónus
„Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4:19)
Isten szeretet. Ennek bizonysága Krisztus közénk jövetele, értünk való szenvedése, halála és feltámadása. De mi következik mindebből ránk nézve? Isten személyválogatás nélkül szeret minden embert. Erről sokan nem tudnak, és sokan elutasítják. A szeretettel is meg lehet ezt tenni. Azonban aki ezt elfogadja, aki él az Isten szeretetében, az igyekszik ezt viszonozni. „Szeretlek, Uram, erősségem!” – mondja a zsoltáros. (Zsolt 18:2) Amikor az ember ezt ki tudja mondani, az mindig csak viszontszeretet, mindig csak válasz az Isten szeretetére. Ezt így fogalmazza Igénkben János apostol: „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” Isten szeretetének és elfogadásának egyik legerősebb bizonyítéka az, amikor megfenyít minket. Sőt, akkor kell aggódnunk, ha nincs jelen életünkben Isten fegyelmezése. Ez azt jelenti, hogy jó dolgokat tartogat számunkra.
A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik. (Zsolt. 12,6)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy szeretsz.
Ámen
