Diakónus
.jpg)
Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9:1-2)
Saul Isten szolgája volt, mégis ilyen fékezhetetlen indulattal viseltetett a keresztyének felé. Isten embereinek megdöbbentő indulatáról más bibliai példa is tanúskodik. Az egyik ilyen történet Jónásé, akit Ninivébe küld az Úr, hogy prédikáljon az ott élők bűnei ellen. Nagy várakozással a szívében előre örült, hogy az Úr majd elpusztítja Ninive lakosságát. Aztán, amikor ez nem történt meg, mert megtértek az ott élő emberek, Jónás pedig vérig sértődött. Mi az, hogy az Úr nem pusztítja el Ninive lakóit? Ez volt Jónás lelkülete és indulata. A Jézus-i lelkület erre egészen másképp hangzik: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.” (Lk 9:55-56) Vajon mi, ma élő tanítványok, milyen lelkülettel és indulattal élünk?
„Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. (Lk 9,23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden körülményem közepedte számíthatok Reád.
Ámen
