Diakónus
Mert nem az ő fegyverükkel szereztek földet, és nem az ő karjuk segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orcád világossága, mert kedvelted őket. (Zsolt 44,4)
A haza, a nemzet Isten drága ajándéka. Nem jelenti ez azt, hogy mivel Isten szerezte, most már nekünk semmit sem kell tennünk. Olyan ez, mint a vetés. Bizony szántani és vetni kell, de tudjuk mégis, hogy a termést nem mi biztosítjuk, hanem Isten őrzi és adja meg számunkra. Tudjunk tehát teljes hűséggel és teljes hálaadással megállni Isten színe előtt és tudjuk magasztalni Őt, azokért, amiket cselekedett velünk. Dicsekvés, önimádat helyett hálaadásra van okunk, a Krisztus Jézusban. Hiszen Isten Őbenne kegyelmesen hordoz bennünket, hogy most, ma tegyük a dolgunkat. Képviselve Egyetlen Urunk jóságát és az Őtőle való jó hírt a világban. A holnapot pedig bízzuk bátran Őrá, hiszen örök életünk van.
Az a béke legyen velünk, amely az Isten békéje; az a béke, amelyért világunknak dolgoznia kell, amelyért, szívünkben, otthonainkban, vallásunk által munkálkodnunk kell. (Martin Buber)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy van feladatom, küldetésem.
Ámen
