Diakónus
„Mert ahogyan az ember derekára csatolja az övet, úgy csatoltam magamhoz Izráel és Júda egész házát - így szól az Úr -, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicséretem és tiszteletem növelésére. De ők nem hallgattak rám.” (Jer 13,11)
Minden nap érintkezésbe kerülünk másokkal, és hatást is gyakorolunk egymásra. A legtöbb ilyen érintkezés a személyes kapcsolatok kategóriájába esik. A házasság és a család például bizalmas, míg más kapcsolatok, mint például egy egyház, vagy akár egy politikai párt tagsága nyilvános és nyitott. Vannak állandó kapcsolatok, és alkalomszerűek. De mindezekben van egy közös alap, ami a kölcsönösség. Ahhoz, hogy két ember között kapcsolat jöhessen létre, mindkettőnek bele kell fektetnie valamit, mindkét félnek részt kell benne vennie. Így van ez az Istennel való kapcsolatunkban is. A kapcsolat csak akkor fog működni, ha mi is odaszánjuk magunkat. Isten kegyelmével és minden fenntartás nélkül járul hozzá a kapcsolatunkhoz. A Biblia azt mondja, hogy a Sátán nem fél tőlünk. Azonban retteg az imáinktól, mert ezzel Istenhez csatlakozunk. A Sátán tudja, hogy mindig, mikor valamit tenni akar Isten a családban, a munkánkban, a gyülekezetben vagy akár a nemzetben, akkor Egyedüli Urunk azzal kezdi, hogy az imádkozásra motivál bennünket.
Dicsőítsétek Isteneteket, az Urat, mielőtt sötétséget támaszt, és mielőtt botladoznátok a homályba borult hegyeken. Világosságra vártok, de az Úr a halál árnyékát hozza el, és sűrű sötétséget támaszt. Ha nem hallgattok rám, titkon sírni fogok kevélységetek miatt. (Jer. 13,16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy szoros kapcsolat fűz Hozzád.
Ámen
