Diakónus
„Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” (1Jn 4:9)
Isten szeretete a legnagyszerűbb módon Krisztus Jézusban mutatkozott meg. Az Ő áldozatos, a kereszthalált is vállaló szeretetében. De miben nyilvánul meg a mi szeretetünk? Szoktunk-e ezen elgondolkodni? Éljük az életünket, rohanó napjaink elszáguldanak mellettünk és közben nem biztos, hogy kibocsátjuk magunkból a szeretet impulzusait. Amelyekkel felemelnénk, jobb kedvre derítenénk, megvigasztalnánk, örömöt adnánk a másik embernek. A szeretetre mindannyian kivétel nélkül vágyunk Eközben pedig mi mit nyújtunk? Elvárásaink vannak másokkal szemben, de önmagunkkal szemben is? Elhisszük-e, hogy a szeretetre is igaz, hogy jobb adni, mint kapni? Hogy "aki mást felüdít, maga is felüdül"?
Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. (1Jn 4,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm gondviselő szeretetedet. Kérlek Egyetlen Uram, ezzel a szeretettel tudjak fordulni mások felé.
Ámen
