Diakónus
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. (Jn 17,3)
Az örök élet egy döntéssel kezdődik: Uramnak, Megváltómnak valljuk Krisztus Jézust: „érzem, hogy az örök élet, már e földön az enyém lett.” De az érzéseinknek nem kell mindig nagy jelentőséget tulajdonítani. Vannak dolgok, amik tények, akár érezzük, akár nem. Az örök élet is ilyen: nem érzések kérdése. Ha hiszünk Krisztusban, a Megváltónkban, már örök életünk van. Ez még nem az a része, amire igazán vágyunk, hogy egyáltalán ne legyen szenvedés, fájdalom, gyász. Itt még nem teljesedett ki az Isten országa. Ám elkezdeni itt kell az örök életet, a Krisztushoz tartozást, a belé vetett hitet, a Vele való kapcsolatot. Nem azért teszünk jót, hogy üdvözüljünk, hanem azért teszünk jót, mert üdvözültünk. A jó cselekvése „következmény” és nem feltétel. Ennyire egyszerű és világos ez.
És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem; És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek. (Jn 17,25)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy általad örök életem van már itt, a földön.
Ámen
