Diakónus
Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében. (Ézs 48,10)
Ahhoz, hogy a nyers ércből szép, míves ékszer legyen, a nyersfémet először meg kell tisztítani. Aztán meghatározott hőfokon, forróságban meg kell olvasztani. Aztán következik az ötvös szakértelme, hogy finom darabokat formáljon belőle. Az Isten kezében mi is ilyen durva és értéktelennek tűnő nyersanyagok vagyunk. Amikor azonban kezébe vesz a Mennyei Atyánk, elsőként alapos tisztításon kell átesnünk. A ránk rakódott felesleges szennytől előbukkanjon teremtett fényünk. Az erőltetett, festett mosoly, beképzelt közöny, hazudozás vagy arctalan törtetés - mind szenny rajtunk. Aztán a piszoktól megtisztítva következhet a formálás, ami legtöbb esetben valóban a nyomorúság kohója. Ahhoz, hogy a fejünk köré képzelt korona, vagy a lelkünket fogva tartó béklyók leolvadjanak, próbák és veszteségek szükségesek. Hogy megtapasztaljuk: itt is ugyanazon mennyei ötvös keze tart bennünket, Aki életre hívott. Munkál, csiszol folyamatosan, értékké formál. Bízzunk csakis Őbenne, tudja, mire van szükségünk.
Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is őket: kősziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belőle. Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek! (Ézs 48,21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is formálsz folyamatosan.
Ámen
