Diakónus
Ezért atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. (1Kor 15,58)
Pál apostol írja ezeket a sorokat a korintusi gyülekezetnek, de nekünk is éppen úgy szólnak e szavak. Az Úr munkájában tevékenykedni sokszor nem látványos, a lelki munka különösképp ritkán látványos. Gyakran egyenesen hiábavalónak tűnik. De hiábavaló-e annak az édesanyának az imádkozása, aki húsz éven keresztül rendszeresen az Úr elé vitte fiának megtérését? Mónikának hívták az édesanyát, a fia pedig a nagy Augustinus, aki ókori egyházatyaként ismeretes előttünk. Egy züllött életű férfi volt megtéréséig, azt követően pedig odaszánt, csodálatosan az Úrért élő és fáradozó ember lett. Vajon mi tudunk-e kitartóan, fel nem adva, meg nem fáradva imádkozni valamiért, vagy valakiért? Tönkrement életekért, a gödör mélyére rúgdosott embertársainkért tudunk-e kitartóan könyörögni?
Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. (1Kor 15,55)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, a visszakapott életemet.
Ámen
