Diakónus
Nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, a melyet azoknak ígért, a kik őt szeretik? (Jak 2,5)
A személyválogatásról szól a mai Ige szakasza. Egy nagyon gyarló emberi tulajdonságnak mondja ezt a Szentírás. A személyválogatás alaphangja mindig az, hogy az ember inkább nézi valamibe a nálánál látszólag különbet, mint azt, aki nálánál jelentéktelenebb. Jakab az isteni tulajdonságra utal: Isten figyelme középpontjában ott vannak az alacsony sorban lévők, a szegények, az erőtlenek, az elveszettek is. Míg az ember személyválogatása túlmegy minden határon és társadalmi szinten is képes szakadásokat okozni, mert inkább néz a hatalmaskodóbbakra, addig Isten gyermekeinek szabadsága, még erőtlenségeinkben is az Úr szolgálata. Az elveszettek felkarolása, a krisztusi igazság hirdetése. Mint akik nemcsak önmaguknál, de a talmi hatalmasoknál is nagyobb hatalomra tekintenek: a részlehajlás nélküli, igaz, szerető Istenre.
Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen. (Jak 2,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a követőd lehetek.
Ámen
