Diakónus
„Mivel elfordultatok az Úrtól, az Úr sem lesz veletek.” (4Móz 14,43)
Az élet nehézségeit látva sokakban felmerül a kérdés: Miért engedi meg Isten a szenvedést? A keresztény evangelizáció is falakba ütközik, hiszen sokan épp ezek miatt vetik el Isten létezését. De vajon tényleg a jó kérdést tesszük-e fel? Mi volt előbb: Isten hozzáállása a szenvedéshez, vagy az ember hozzáállása Istenhez? A Bibliában a fenti gondolatot találjuk erről. Isten tehát nem nézi jó szemmel a szenvedést, sőt, mélységesen elszomorítják azok az állapotok, amelyek ma megfigyelhetők a világban. Egy diakónus, lelkigondozó is csak akkor tud a hozzá forduló kliensnek segíteni, ha az hagyja és együttműködik vele. Ha nem kér a segítségéből, nem hajlandók vele együttműködni és nem tesz eleget a korábbi megállapodásuknak a saját helyzetük javulása érdekében, minden marad az eredeti állapotban, sőt egyre romlani fog. Ez pont olyan, mint, hogy az orvos miért nem adja be erőszakkal is a védőoltást. Ismerjük meg az Egyetlen Gyógyító Istent még jobban. Mert akkor bölcsebbek leszünk a kapcsolataink építésében. Jobban tudunk majd bánni a pénzzel, jobban tudunk majd kezelni konfliktusokat. Könnyebben találunk megoldást a problémáinkra, és jobban meg tudunk birkózni az élet különféle kihívásaival.
Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. (Jn 8,32)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindennap jobban megismerhetlek.
Ámen
