Diakónus
Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. (Jn 5,17)
Hogyan álljunk a munkához? Erre a kérdésre népszerű válasz az, hogy más is hozzá férjen. A világban nehéz felfedezni, hogy milyen lelki jelentősége van életünkben a munkavégzésnek. Arra teremtettünk, hogy dolgozzunk. Amikor Isten embert teremtett, ezzel az üzenettel bocsátotta útjukra az életben: “Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a többi állatokon, amelyek a földön élnek és mozognak”. Az Örökkévaló Isten tehát az Éden kertjében helyezte el Ádámot, hogy ő művelje meg a kertet, és viselje annak gondját. Arra lettünk megteremtve, hogy Isten képmását hordozzuk magunkon. Ő pedig napjainkban is munkálkodik. A teremtés rendje határozta meg a hat munkanap és egy pihenőnap heti ciklusát. Ahogyan Jézus tevékeny volt, ezzel utánozva Atyját (Jn 5:17), mi is akkor töltjük be a teremtésből eredő életcélunkat, ha elvégezzük a ránk bízott feladatokat.
Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon. (2Móz 20,9)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, Egyetlen Uram, hogy dolgozhatom.
Ámen
