Diakónus
Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől. (ApCsel 20,21)
Miközben Pál apostol útban volt Jeruzsálem felé, Milétoszba magához hívatta az efezusi gyülekezet véneit, és még egyszer a szívükre beszélt. Arról beszélt, hogyan szolgált közöttük, milyen viszontagságokat és nehézségeket kellett elviselnie. Azért volt erre mégis képes és hajlandó, mert Jézusra és az Ő evangéliumára szegezte a tekintetét. Mai világunkban nem az a lényeg, hogy szolgaian lemásoljunk mindent, amit Pál tett, mert a mi elhívásunk nem apostolságra szól. Azonban akár vezetők vagyunk, akár gyülekezeti tagok, sokat tanulhatunk Pál lelkületéből. “Milétoszból Pál üzenetet küldött Efezusba, és magához hívta az ottani gyülekezet vezetőit. Amikor ők megérkeztek, ezt mondta nekik…” Pál apostol hívatta a véneket, ők pedig mentek, elfogadva az apostoli tekintélyt, alárendelve magukat neki. A gyülekezet vezetői és a tagjai is az apostoli tekintély alatt állnak. Az Istennel való kapcsolatunk valódi és minőségi voltát mutatja, hogy követjük-e a Szentírásból kapott vezetést, Egyetlen Urunkat, a Krisztus Jézust.
De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról. (ApCsel 20,24)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy vezetsz utamon.
Ámen
