Diakónus
Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? (1Kor 3,16)
Mai Igénk arról a viszálykodásról szól, ami az ókori Korintusban fordult elő. Nagyon különböző igehirdetők körül gyűltek össze csoportok, klikkek. Pál apostol veszélyként érzékelte, hogy a hangsúly Isten Igéjéről, az evangéliumról, eltolódott az ember felé. Az igehirdető bálvánnyá lett. Egyeseknek Kéfás tetszett, másoknak Apollós, megint másoknak maga Pál. Az Ige első figyelmeztetése az, hogy a látásunk soha sem ragadhat le az embernél, mert az félrevisz. Az igehirdető pusztán üzenet-hordozó ezen a földön. Mindig tovább kell látnunk, azt az Istent, Aki bennünket keres. Tudta ezt Pál apostol magáról is, ismerve nyomorúságait, erőtlenségeit, melyekről sok helyen vall ebben a levélben. Vajon a mában, mi, így hallgatjuk az Igét?
Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölcsé lehessen. Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt. (1Kor 3,18)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te mindig helyes látást adsz.
Ámen
