Diakónus

Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. (2Kor 12,9)

Az Isten nem mindig akarja meggyógyítani a betegségéből az embert. Valami mást akar, valami többet akar adni, az pedig az Ő mindenre elégséges kegyelme. Ha netán betegek vagyunk, legyen természetes, hogy gyógyulásért imádkozunk. De ha netán krónikus állapotról van szó,  és Isten nem akar meggyógyítani, akkor ne zúgolódjunk. Inkább keressük azt a jót, azt az áldást, amit nekünk személy szerint készített el a szenvedéseinkben. Nem erőtlen az Egyetlen Úr ahhoz, hogy bárkit meggyógyítson. Erről számtalan példát találunk a Bibliában. Inkább arról van szó, hogy valamilyen más módon akarja kifejezni kegyelmét reánk.

Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős. (2Kor 12,10)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, az elcsendesedést Veled. 

Ámen