Diakónus

2020.10.07 09:08

A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. (1Kor13,4

A hétköznapjaink során szeretetünknek megannyi alkalommal párosulnia kell nagylelkűséggel, megbocsátással. Amikor csak emberi nagylelkűségtől vezérelve, de talán hitünk parancsának engedelmeskedve engedünk, háttérbe húzódunk, elhallgatunk. A cselekvő és gyakorló szeretet azonban tudja, mikor kell lemondania a maga igazáról. Vannak olyan kapcsolatok és élethelyzetek, ahol bántó hazugság azt hangoztatni: megbocsátok, de nem felejtek. A szeretettől vezérelt feledékenység emlékeztethet Isten megbocsátásának véghetetlen voltára. Ha ő nem rója fel számtalan botlásunkat, mi miért akarnánk másképpen cselekedni? 

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. (1Kor 13,13)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy  Te is megbocsátasz nekem naponként. 

Ámen