Diakónus
És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób. Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. (1Móz 32,27)
Jákób tusakodásának történetéből szól hozzánk az ige. Isten áldást ad a neve helyett Jákóbnak és új nevet is ad neki: Izráel a neve ezután. Most nem csalt Jákób, hogy áldott legyen. Most megkapta az áldást ingyen, kegyelemből. Nem démonnal küzdött, hanem önmagával, önmaga bűneivel, múltjával. Leszámolt régi önmagával. Ezért lesz áldott. Nem tudja meg az Úr nevét, ahogyan Mózes sem: "Ki vagy Uram? Vagyok, aki vagyok!" Az Úr volt az, csak Ő tud így küzdeni értünk. Mert Kegyelmes az Úr. Nem véletlen az sem, ahogyan Jákób elnevezte tusakodásának helyét: Penuél, melynek jelentése: Isten arca. Mit üzen ez a mában nekünk? Maradjunk egyedül csendben az Úr előtt. Vigyük elé mindazt, ami mögöttünk van és tegyük csakis az Ő kezébe a jövőnket is.
Jákób ekkor azt mondta háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát! (1Móz 33,2)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is megszólítottál.
Ámen
