Diakónus
Örvendezz a te ifjúságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von! (Préd 12,1)
Nem szabad kiragadnunk egy-egy mondatot a Szentírásból és annak összefüggéseit nem vehetjük figyelmen kívül. Ha ezt tennénk, akkor félreértenénk igen sokszor azt, ami az Úr valódi szándéka és terve velünk. Mai Igénk két mondatból áll. Ha csak az első lenne és nem jönne utána a második, akkor egyértelműen az következhetne belőle, hogy éljünk felelőtlenül. De ott van a második mondat is. Egészen mássá teszi az elsőt. Szabad örvendezni annak, ha valaki fiatal. Szabad jókedvűnek lenni, amikor valaki az ifjúi éveit éli. Az sem baj, ha a szívünknek vannak vágyai. De, ha tisztában vagyunk vele, hogy Isten megítéli az életünket, akkor másképpen kezdünk gondolkodni és élni. Legyen ez igaz ránk, bármennyi idősek vagyunk is.
Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság. És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek. (Préd 12,3)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a már mögöttem hagyott éveimet.
Ámen
