Diakónus
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő. (Fil 2,6)
Vannak közöttünk indulatos emberek. Könnyen kijönnek béketűrésükből és hamar felcsattannak. Az is előfordul, hogy nem igen válogatják meg szavaikat bizonyos esetekben. Bennünket időnként szokott-e elragadni a hév, kiborít-e a házastársunk, a gyermekünk, a munkatársunk, vagy bárki, hogy indulatba jöjjünk és felemeljük a hangunkat? Ha igen, akkor ne bagatellizáljuk el azzal: "Ó, én is ember vagyok", ez bárkivel előfordulhat. Egy kis indulat, ajtócsapkodás, ez belefér. - szoktuk ilyenkor mondani. Tanulhatunk Krisztus Jézustól, Aki alázatos és engedelmes volt Atyja iránt. Ő nem önmagát állította a középpontba, hanem az Atya vele való akaratát. Ezért tudott még a kereszten is imádkozni azokért, akik odajuttatták. Nekünk is van mit tanulnunk Jézustól az indulatainkkal kapcsolatban is.
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való. (Fil 2,8)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy az indulataim fölött is Te uralkodsz.
Ámen
