Diakónus
Mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok. (3Móz 11,44)
Isten már az Ószövetség népétől azt várta, hogy szent életet éljen: „Ez az, amit szólt vala az Úr, mondván: Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.” (3Móz 10,3) Az újszövetségi Hegyi beszédben azt mondja Jézus: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5,48) Péter apostol pedig arra inti a hívőket: „Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben.” (1Pt 1,15) A Szentlélek nem árad ki olyan emberekre és nem szentel meg olyanokat, akik nem Krisztus Jézuséi. A felszólítás: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok” – nekünk is szól. És ha mi őszintén bevalljuk az Egyetlen Úrnak, hogy erre képtelenek vagyunk, Ő hajlandó beköltözni a szeretetlen szívbe. Hajlandó Ő maga szeretni a mi szívünkkel is, és így megszépíteni a körülöttünk lévő világot. Ezt a világot szebbé, elviselhetőbbé csak a bennünk lakozó Szentlélek teheti. Akik a Krisztusban hisznek, nekik szól ez a buzdítás.
Mert én vagyok az Úr, a ki felhoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy Istenetekké legyek néktek; legyetek azért szentek, mert én szent vagyok. (3Móz 11,45)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is kiválasztottál.
Ámen
