Diakónus
Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. (ApCsel 5,4)
Ebben az újszövetségi történetben nem az volt a baj, hogy Anániás és Szafira visszatartott önmagának a pénzzé tett vagyonból, hanem az, hogy azt akarták láttatni, hogy ők az egész bevételüket felajánlják. Mindet, az utolsó centig. Nagyobbnak akartak látszani, mint amik valóban voltak. Megtarthatták volna maguknak akár az egészet is, hisz nem volt kötelező beszolgáltatás az első keresztyének között. Önként adakoztak. Betették a közösbe amijük volt, és azt mondták, hogy az arra hívatottak osszák el a szerintük legjobb módon. „Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem” olvasható az Igében. Lehet azt jól csinálni, hogy az emberek a rendelkezésre álló javaikat jól osztják el. Ez úgy lehetséges, hogy az Isten mércéjét minden elé helyezzük. Ezen az alapon oszthatták el a földi, az anyagi javakat az első keresztyének. Nekünk is ehhez kell tartanunk magunkat mikro, de legfőképp makro szinten is. Nem szavakban, hanem tettekben.
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 28,19)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy vezetsz utamon.
Ámen
