Diakónus
Hilkijjá főpap, Ahíkám, Akbór, Sáfán és Aszájá tehát elment Hulda prófétanőhöz – aki Sallúmnak, Tikvá fiának, Harhasz unokájának, a ruhák őrzőjének volt a felesége, és Jeruzsálem új városrészében lakott –, és beszéltek vele. (2Kir 22,14)
Isten az Ószövetség idején csak kivételes esetekben és kivételes embereknek adta az Ő Szentlelkét. De mi már az Újszövetség idejében élünk, amikor pünkösd után beteljesedett Joel próféta szava: „Kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok.” (Jóel 2,28) Isten Szentlelke nem tesz kivételt, férfiakra és asszonyokra egyaránt kitöltetik és ők prédikálhatnak. Feltevődik a kérdés: miért vannak manapság olyan kevesen mind a férfiak, mind az asszonyok között, akik prófétálnak, igét hirdetnek, vagy bizonyságot tesznek? Azért, mert kevesen nyitják meg szívüket Isten Szentlelke előtt. Csak a földi dolgok, csak e világ csillogása tölti be szíveinket, életünket. Készeknek kell tehát legyünk nagytakarítást végezni az életünkben. Amikor Jézus látta, hogy a templomban mennyi nem oda való dolog volt, akkor ostort font és azzal űzte ki mindazt és mindazokat. Isten Lelke meggyőz, hitre vezet. Tehát nem mi győzzük meg az embereket, hanem az Ő Lelke győzi le az emberi hitetlenséget. Igéje, Szentlelke által, az igaz hit egységében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe.
Így szerzett érvényt a törvény rendelkezéseinek, amelyek le vannak írva abban a könyvben, amelyet Hilkijjá pap talált az Úr házában. (2Kir. 23,24)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram Lelkedet, Aki által bennem élsz és munkálkodsz.
Ámen
