Diakónus
".... hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta. Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla... " (1Móz 33,3)
Jákób sokat vétett testvére, Ézsau ellen. Kétszer is megcsalta, amiért bűnhődnie kellett. Kénytelen volt elhagyni a szülői házat, idegen emberek közé menekült, és szolgaságba kényszerült. Húsz évvel később, szorgalmas munka után hatalmas vagyonnal és népes családdal indult vissza eredeti lakóhelyére. Közben bűntudata támadt, az Ézsautól elvett elsőszülöttségi jogot szeretné rendezni megalázkodással, bocsánatkéréssel, jóvátételi ajándékokkal. Istennek elég volt Jákób megalázkodása, nem volt szükség az Ézsaunak előkészített ajándékokra, mert Ézsau megelőzte, ő kezdeményezte a kibékülést. Minden kibékülést az Istennel való megbékélés, a bűnvallás előz meg. Nehezebb bevallani az emberek előtt a tévedésünket, őszinte bűnvallást tenni emberi szavakkal, mint Isten előtt elmondani egy bűnvalló imát. Az első lépés viszont mindig az Istennel való kapcsolat rendezése. Kapcsolatokon keresztül ismerjük fel, hogy kik vagyunk, és közösségben fedezzük fel az igazi identitásunkat. Egymagunk sosem fogunk rájönni arra, hogy kik is vagyunk valójában.
Mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem. (1Móz 30,30)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden nap velem vagy.
Ámen
