Diakónus
Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok. (Ján 9,25)
A látók legtöbbje idegenkedve fogadja, ha egy vak emberrel találkozik. Próbálják kerülni a színekre, formákra, vagyis a látottakra utaló kifejezéseket. Áramszünet idején, amikor a sötétben vagyunk, döbbenünk rá milyen ajándék számunkra a látás. A vakság más értelmében a bennünket körülvevő világgal kapcsolatos érzéketlenséget is jelenti. Rójuk a köröket, felőröljük önmagunkat a hétköznapok malmában. Nem akarunk megállni, megpihenni, mást csinálni. Máshogy élni, másra is figyelni, vagyis változni és változtatni. Vakság a lelki vakság is. Halljuk Krisztus tanítását, mégsem értjük. Krisztus nem a halált, hanem az életet, az örök életet ajándékozta nekünk. Az evangéliumot értően olvasva láthatjuk meg Krisztus Jézus tanításának lényegét, ami nem más, mint a feltétel nélküli szeretet. A mai igénkben a vak kapja a legnagyobb ajándékot. Testileg megújul, hiszen elárasztja a fény. Felismeri az őt körülvevő világot, már látja a jót és a rosszat, és új életet kezdhet. A látásával a feltétel nélküli igaz hit birtokosa is lesz, hiszen ő már nem csak hiszi, hanem tudja, hogy a Megváltót látja. Mások megítélésében sokszor tévedhetünk, de aki önmagát vizsgálja meg, mindig hasznosat cselekszik.
És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek. (Ján 9,39)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megtanítottál látni.
Ámen
