Diakónus

Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig. (Zsolt 23,6)

Az életünkre a koronát azt teszi fel, hogy tudjuk: nem egyedül kell átélnünk sem a nehézségeket a “halál árnyékának völgyében”, sem pedig a szíves vendéglátást Isten asztala körül. Mellettünk lehetnek azok a társaink, akik ugyanezen az úton járnak, ugyanazt a Jó Pásztort követik. A gyülekezeti közösség társakat ad mellénk, hogy könnyebb legyen az úton járni, és legyenek mellettünk testvérek, akik komolyan veszik Pál apostol szavait: Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be Krisztus törvényét. (Gal 6:2). Ravasz László püspök szerint: "A kereszténység az öröm vallása, az evangélium örömhír, Isten örömszerző Isten." 

Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra. Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétől. (Zsolt 24,3)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram megszólító Igédet.

Ámen