Diakónus
Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. (1Thessz 2,12)
Aki Istenhez méltó életet él, az az emberek előtt is példakép, mert minőségi az életvitele. Ezt itt a földön a családban és a környezetünkben kell felmutatni. Az Istenhez méltó életvitel visz el bennünket az Ő országába és dicsőségébe. Mai igénkben a gyülekezet gyakorlati teendőire hívja fel a figyelmet Pál apostol. Egyáltalán nem embereknek akarnak tetszeni, nem hízelegnek. Nem várnak el semmiféle anyagi juttatást az igehirdetésükért, hanem saját kezükkel dolgozva tartják fenn magukat. A saját példájukon keresztül akarják buzdítani a gyülekezet tagjait: az életük Istenhez méltó legyen. A mi gyülekezetünknek is úgy kell élni a hétköznapokban, hogy a kívülállók figyeljenek rá. Kívánatos legyen számukra a hozzánk való csatlakozás. Csak úgy épülhet, bővülhet a gyülekezet, ha tisztán hirdettetik az evangélium, és példaértékű a tagok egymáshoz való ragaszkodása. Mindezt nem színből, hanem szívből cselekszik, nem embereknek való tetszelgésből, hanem Isten magasztalására és dicsőségére. Ha kegyelmi ajándékainkat akár félelemből, akár lustaságból elássuk, hamarosan megtapasztaljuk, hogy Isten félreállít, és másokat használ fel helyettünk. Engedelmeskedjünk a Szentírás előírásainak, hittel vegyük igénybe az ígéreteit. Azokat a képességeinket, amelyeket Istentől kaptunk, szorgalmasan és rendszeresen használjuk.
Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? (1Thessz 2,19)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a Te Anyaszentegyházadban létezem.
Ámen
