Diakónus
Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. (Gal 6,2)
Az Úrral való kapcsolatból mindig következnek bizonyos dolgok. A hitnek mindig vannak következményei, nevezhetjük ezeket gyümölcsöknek is. Pál apostol konkrétumot említ a lelki ember feladatai kapcsán. A lelki ember nemcsak az Úrhoz tartozik, hanem lelki testvéreihez is, vagyis egy közösség tagja. Hozzátartozik egy gyülekezethez, mert hitét nem eltitkolni akarja mások elől. Vállalja és szeretne növekedni hitében. Ehhez pedig elengedhetetlen az Isten népéhez, a gyülekezethez való odatartozás is. Jézus ezt mondja: Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével. (Lk 9,26) A gyülekezeti közösség olyan, mint a tábortűz. A tábortűzben minden darabka szén vöröslő fénnyel izzik. Ha kiveszünk belőle egy darabot, akkor ki fog hűlni. A tüze kialszik, a szén pedig befeketedik. Ha visszatesszük a tűzbe, akkor újra felizzik. Ebben áll egy közösség ereje.
És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az igét. (Mk 2,2)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a lelki testvéreket.
Ámen
