Diakónus
"És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve. És megáldom őt, és fiat is adok ő tőle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak ő tőle." (1Móz 17,15)
Azt láthatjuk Ábrahám és Sára életében, hogy Istenfélőek, emberszeretőek, akik odaadják az életüket az Úrnak. Látszólag mindenük megvan, de ott van életükben a gyermek hiánya. Az igéből tudjuk, hogy nevettek az Úr ígéretén, hogy idős korukra fog gyermekük születni. Nem tagadták meg az Urat, csak a hitük fénye kopott meg, veszett el az élet csatáiban.De kitart-e a mi hitünk, a hűségünk a várakozásban, a próbákban? A földi, anyagias realitások között, fényes-e az Isten mennyei ígérete a mi életünkben? Felismerjük-e a hozzánk küldött angyalokat? Pedig talán csak szólnak, bíztatnak, megfogják a kezünket. Így kapaszkodjunk Isten ígéreteibe, Ő az Egyetlen, aki velünk van minden „de” ellenére. Amikor Isten azt mondja valamire: "ne!", szeretetéből int bennünket. A bűn ott kezdődik, amikor az embernek nem kell Isten szeretete. Aki elgondolkozik Isten törvényéről, az egyre jobban megérti, és egyre jobban szereti Őt. Az Isten Krisztusban töltötte be a törvényt. Jézus elszenvedte helyettünk a büntetést, fogaddjuk el az áldozatát.
És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad. (1Móz 17,7)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden hiányomat Te tudod pótolni.
Ámen
