Diakónus
A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája. (Luk 6,45)
Szoktuk-e figyelni azt, hogy egy-egy helyzetben miket és hogyan mondunk? Mert akármit és akárhogyan mondunk, az a szívünk állapotáról árulkodik. A szavak, amiket kimondunk, vagy építeni fognak, vagy rombolni, növelik a hitet vagy csökkentik azt. A „Most mihez kezdjek?” kérdés ellen jó az: „Isten erejével megbirkózom vele.” Vagy: „Ez szörnyű” helyett: „Ebből a tapasztalatból tanulhatok.” A szavakban nagy erő van. Meghatározzák a szemléletmódunkat és az élethez való hozzáállást. Ahhoz, hogy eljussunk a kételytől a hitig, ki kell iktatni a nem Ige szerinti szavakat az életünkből. A beszédünk is egészen mássá lesz, mint azoké, akik még nem ismerik az Istent. A hitet megosztani annyit jelent, hogy mások mellett állunk, bemutatjuk, amit Krisztus Jézus tett velünk. Elmondjuk, hogy Egyetlen Urunk velük is ugyanúgy akar cselekedni.
A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása. (Luk 6,49)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon vezetsz engem is.
Ámen
