Diakónus
Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.(Gal 6,1)
Isten előtti felelősséggel tartozunk egymás iránt. Az csak kaini indulat és felelőtlen beszéd, hogy „Talán őrzője vagyok én az én testvéremnek?” Káin Gyilkos indulattal kioltotta a testvére életét. Ilyen halált okozó mulasztás lehet, ha nem figyelünk egymásra szeretettel. Persze megkaphatjuk a másiktól, hogy „Nekem senki ne mondja meg a tutifrankót!” Vagy éppen: „Ne politizálj!” Ez a magatartás éretlenséget mutat, éppen a bűn mélységét jelenti. Ha a kritika megtörténik, akkor először persze rosszul esik. Nehéz elfogadni, ha valaki azt mondja, hogy nem jól csináljuk. Nem jó megoldás. Szükségünk van egy kis időre, amíg elfogadjuk a helyreigazítást, sőt: még hálásak is tudunk lenni érte. Mert ezek a javunkra vannak.
Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve. Mert kiki a maga terhét hordozza. (Gal 6,5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy kiigazítottál.
Ámen
