Diakónus
És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába. A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. (Mt 18,3)
Mikor megkereszteltek, akkor Isten gyermekeivé lettünk. Az Úri imában, úgy szólítjuk meg Istent, teljesen bensőséges hangon, hogy Mi Atyánk, mint Istennek gyermekei. De tudunk-e igazán Istennek gyermekei lenni? Tudunk-e gyermeki bizalommal fordulni az Atyához, tudva, hogy mi esendők vagyunk, de általa van támaszunk és segítségünk? Krisztus Jézus nem az uralkodási vágyat, a hatalmaskodást hangsúlyozza, hanem a lelki nagyságot, a hitbéli nagyságot. Azt a nagyságot, mely a világ szemében talán kicsinység, de az Isten szemében a legdrágább kincs. Tanítványai felé sem az uralkodást akarja hangsúlyozni, hanem a szolgálatot. Hiszen szenvedését és halálát, a megváltás művét, Ő is szolgálatnak nevezi. Kicsivé lesz, hogy mi a bűn és a halál fölé nőjünk. A kérdés a mában az, hogy megértjük-e Jézus szolgálatának lényegét és akarunk-e csak Őneki szolgálni?
"Aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen megfizetett. És engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított. És úgy megőriz, hogy egyetlen hajszál sem eshetik le fejemről mennyei Atyám akarata nélkül. Sőt minden dolognak is idvességemet kell szolgálni. Ezért biztosít engem Szent Lelkével az örökélet felől. És szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezután Őneki éljek." (Heidelbergi Káté)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy gyermekeddé fogadtál és szolgálhatlak Téged.
Ámen
