Diakónus

2020.01.16 10:27

Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. Mert mindenki a maga terhét hordozza. (Galata 6, 4-5)

„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.” Ezt a mondatot sokan és jól ismerik az igeszakaszból. Később viszont azt olvassuk, hogy „mindenki a maga terhét hordozza.” Ez a két mondat nem ellentmondás, hanem kiegészíti egymást. Az utóbbiból következik az első. Mindenkinek van terhe és hordoznunk kell azt. Aki tehermentes életet remél, az nem ismeri az emberi élet törvényszerűségeit. A hibát akkor követjük el, ha azt gondoljuk, hogy itt, a földön tehermentes, könnyű, kényelmes élet vár bennünket. Egyáltalán nem ez vár. A bennünk élő rossz, valótlan kép az Úrral való kapcsolatukat teszi tönkre. A hit mindig az élő Isten bennünket megszólító kegyelmével kezdődik. Áldást ígér, olyan „mennyei, krisztusi jót”, amely már itt a földön a miénk lehet. Amit az ember a saját erejéből soha nem tudna megteremteni. Ennek az áldásnak továbbadására hív el bennünket.

Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem csak az új teremtés. (Gal. 6,15)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Benned mindig bízhatom.

Ámen