Diakónus
Így elbocsátá az ő testvéreit, és elmenének, és monda nékik: Ne háborogjatok az úton. (1Móz 45,24)
Csúnya dolog a háborgás. Ne háborogjatok az úton – kéri József a testvéreit. Szeretné őket megvédeni attól, hogy esetleg egymást vádolják: Te akartad, hogy Józsefet elintézzük, te akartad, hogy eladjuk, te akartad… te tetted… Meglehet, hogy vád van az embertársunk ellen, talán épp a hívő testvérünk ellen. Arra gondolunk, hogy miatta ért sok baj, kellemetlenség. Ne háborogjunk – kér ma Isten Igéje. Vegyük ki először a gerendát a saját szemünkből, lássuk először a magunk hibáját. Krisztus Jézus azt tanácsolja, hogy törekedjünk a békességre: Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak. (Mt 5,9) Könnyű megbotránkozni olyan emberekben, akik elbuktak az erkölcsi próbán – különösen akkor, ha épp ellenünk vétettek. De sokkal nehezebb saját életünkben erkölcsi döntéseket hozni. Ha a becsületesség peremén táncolunk, akkor előbb-utóbb le is fogunk onnan zuhanni. Hasonlóképp úgy tűnhet, hogy valaki ideig-óráig hasznot húz a becstelenségből, miközben a becsület néha vesztes helyzetnek tűnik. De ez az élvezet és az előny csak rövid életű, mert végül mindannyiunknak meg kell állnunk Isten ítélőszéke előtt.
Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol. (Róm 11,22)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a Te utadon járhatok.
Ámen
