Diakónus
Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: Ez az örökös: gyertek, öljük meg, és azután mienk lesz az öröksége. (Mt 21,37)
Így szól az Ige: „Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.” (Zsolt 16,6) Krisztus Jézus olyan örökös, akitől nem lehet elvenni az örökséget. Megfeszíttetett ugyan, de az örökségtől megfosztani nem tudta Őt senki. Viszont Jézus olyan örökös, aki bennünket örököstársaivá fogad, és részeltet bennünket örökségében. Ha Krisztus él a gondolatainkban, még inkább a tetteinkben, akkor örülhetünk, mert mi is örökösei vagyunk az Istennek. Akkor nem kell félnünk, mert örökölni fogjuk a mennyet. Azonban, ha még nem öltöttük magunkra Krisztus fegyverzetét, még védtelenek vagyunk a sátán fondorlataitól. Ha még nem fogadtuk el megváltónkként, egyedüli üdvözítőként, akkor bár sok mindenünk lehet, de mégis Isten előtt semmink sincs. Engedjük, hogy Jézus legyen életünk felett az Egyetlen Úr, tudván azt, hogy aki győz, örökölni fog mindent.
Boldog, aki Téged szeret, Uram. Barátját Benned, ellenségét érted. (Augustinus)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy örököstársad lehetek.
Ámen
