Diakónus
"De az Izráel fiai újra gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt, mert szolgáltak a ... Filiszteusok isteneinek, és elhagyták az Urat, és nem szolgáltak néki." (Bír 10,6)
Mindannyiunknak van olyan ismeretsége, ahol állandó megbízhatatlansággal találkozunk. Ahol az ígéretek, a nagy szavak és a nagy fogadkozások úgy folynak, mint csapból a víz. De hogy ezek valóra is váljanak, tartósan meg is maradjanak, ahhoz már nincs elég kitartás, de megfelelő szándék, elég akarat sem. A Bírák könyvében sokszor elhangzik, hogy: Izrael fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr… Csak a nevek változnak, a ténymegállapítás mindig ugyanaz. A bajban mindig megígérték a változást, de kitartás már nem volt bennük, hogy valóban az Úr szava által éljenek. Mai világunkban is vannak, akik kívülről várják az utasításokat, modern Baalok és Astartéktól. Nem csak Izrael fiai veszítették el újra és újra azt a bizonyos belső hangot, könnyen befolyásolható a mai hallásunk is. Mindig ugyanott található a baj forrása. A tekintetük belevész a világ gyönyöreibe, vagy jajveszékelő sopánkodással éppen világunk katasztrófáiba és tragédiáiba, és álproblémáiba. De egy fikarcnyi figyelmük sem marad az Úrra. Aki pedig teremtette az eget és a földet, és mindeneket. Ezért minden segítséget csak onnan, felülről várjunk.
Vétkeztünk, cselekedjél úgy velünk, a mint jónak látszik a te szemeid előtt, csak most az egyszer szabadíts még meg, kérünk! És elvetették maguktól az idegen isteneket, és szolgáltak az Úrnak. És megesett az ő szíve az Izráel nyomorúságán. (Bir 10,15)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Reád minden körülmény között bizton számíthatok.
Ámen.
