Diakónus
„ Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket." (Mt 11,28)
A Biblia tele van csodálatosabbnál csodálatosabb gyógyítási, tanítási történetekkel. A szereplők új életet, élő vizet, örök élet reménységét kapták Jézustól. A mában egy istentiszteleten illedelmesen jelen lehet lenni akár Jézus imádása nélkül is. Megtartva minden írott és íratlan szabályát a liturgiának, ülni egymás mellett kedves mosollyal, Jézust kívül hagyva. Ki lehet filézni egy istentiszteletet is. Csak akkor mi értelme az egésznek? De lehet imádságos szívvel is kérni: Uram, tápláld szomjúhozó lelkünket az Élet Igéjével, hogy örök életre buzgó víz forrásává legyen bennünk. A szó, mellyel az Egyetlen Úr világot teremtett, mellyel holtakat hívott elő a halálból. Ez a szó, mellyel a beteg is a gyógyulás útjára áll, mely az igaz vigasztaló szó. Amellyel a lélek is megváltható, üdvösségre vezethető. Rajtunk múlik, milyen szándékkal indulunk: valamelyik ismerőssel szeretnénk találkozni, vagy a Messiással, üdvösségünk megadójával?
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. (Mt 11,29)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád mindig jöhetek.
Ámen
