Diakónus
Mikor pedig az az ő álmából felserkent, monda: Kimegyek most is, mint egyébkor, és lerázom a kötelékeket; mert még nem tudta, hogy az Úr eltávozott ő tőle. (Bír 16,20)
A bibliai Sámsonnak anyja méhétől fogva áldott növekedése volt. Aztán az Istentől megszállt lélek erejének vége, Isten elhagyta Sámsont. Megvakítva, az újra kinőtt hajával még elkövetett egy öngyilkos merényletet. Ő maga is áldozattá vált, azokkal együtt, akiket megölt. Sámson története szomorú példája az előtte, és utána élt, Isten akaratából elindított, megáldott; Szentlelkével felruházott, majd az Úrtól eltávolodó életeknek. Mert az kerül igazán távol Istentől, akit maga az Úr hagy el. Sámson sem gondolt arra, hogy Istennek bármikor jogában áll azt mondani: megelégeltem, Sámson mostantól azokat szórakoztassa (a filiszteus Dágón templomában), akiktől éppen vele, a neki adott áldással, erővel akartam megszabadítani a népemet. Felnőtt férfiként húsz évet adott neki az Úr. Eddig volt Izráel bírája. Húsz éve volt arra, hogy azt tegye, és úgy tegye; amire, és ahogyan elhívta az Úr. Mai Igénk ezen elgondolkodni hív.
De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. (1Kor 15,57)
Uram, Krisztus Jézus
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy vezetsz naponként, hogy azt tegyem, amire elhívatásom van.
Ámen
