Diakónus
„Szívemben hallom, hogy azt mondod: Az én arcomat keressétek! A te arcodat keresem, ó, Uram!” (Zsolt 27,8)
Isten hív, mi pedig válaszoljunk Neki. Keressük az Ő arcát, törekedjünk a jobb megismerésére. A dicsőítés az Istennel való kapcsolatban olyan, mint egy házasságban az elismerő szavak. Az a fél, aki kapja, örül annak, hogy a másik észreveszi a jó tulajdonságait. Aki pedig elmondja, azt érzi, hogy jobban értékeli a másik felet, mert látja és nevén nevezi mindazokat a tulajdonságokat, melyeket szeret benne. A Zsoltárok könyve arra ösztönöz, hogy Isten jelenlétébe hálaadással és dicsőítéssel érkezzünk meg: “Menjetek be kapuin hálaadással, udvaraiba dicséretekkel” (Zsolt 100,4). Használhatunk például énekes könyvet, hogy ráhangolódjunk Isten imádatára. Az Egyetlen Urunkkal való közösség nem egy letudandó, amolyan essünk túl rajta dolog. Pedig olykor ilyennek érezzük. Amikor hozzá megyünk, őszintén, dicsőítve, útmutatására várva tegyük..
Mózes Isten hajlékában nemcsak alkalmi vendég volt, hanem a szentély otthonná lett számára. (Kroecker)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád mindig jöhetek.
Ámen
