Diakónus
Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm. (Mt 3,17)
Jézus megkeresztelésekor hallatszott e menybéli kiáltás. Ugyancsak ezt a szózatot ismétli meg Isten a megdicsőülés hegyén, még egy embereknek szóló utasítással, amikor így szól: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.” (Mt 17,5) Valakit úgy tudunk leginkább megismerni, ha együtt élünk vele. Jézus Krisztust legelőször Isten maga mutatta be. Bemutatta még a teremtés hajnalán, az Édenkertben, a bűneset alkalmával. Felhangzott az isteni ígéret már akkor, mikor beszélt az asszonynak magváról: „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.” (1Móz 3,15) Itt ugyan még homályosan látjuk Jézus arcát, de tudjuk, hogy minden kétséget kizárólag Őróla van szó. Ő az asszonynak ama magva, aki örök ellenségeskedésben van a kígyóval, a kísértővel. Az ellenségeskedés ebben az esetben áldás. Ne kössünk békességet soha a Sátánnal. Az, hogy Jézus megőriz a gonosztól, nem azt jelenti, hogy nem fogjuk megérezni az ellenség hatalmát és erejét ebben a világban. Az Ő kegyelme nem zár minket burokba, hanem meg akar tartani. Megerősít, bízzunk csakis Benne, mert nem ad oda martalékul a gonosznak. Megőriz bennünket az üdvösségre. Isten szeretett Fia, aki érettünk lett Emberré, hogy nekünk boldog örökkévalóság legyen a történet vége.
Krisztus ragyogó világosság. Aki azt mondja, hogy a világosságban van – abban nem szabad megmaradni sötét indulatoknak. Csak egy érzés van, amely elbírja a világosságot: a szeretet. (Victor János)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy értem is meghaltál.
Ámen
