Diakónus
„Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” (1Jn 4:9)
Az Isten szeretete a közénk küldött Fiában, Jézusban nyilvánul meg leginkább. Jézus azt mondta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14:6) Egy másik alkalommal így szólt: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn 11:25) Mindkét Igében azt állítja magáról Krisztus Jézus, hogy Ő az élet. Ez úgy ér össze a hívő embernél, ahogyan Pál apostol megfogalmazza. Azt írja egyik levelében: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2:20) A konklúziót, a következtetést pedig János apostol vonja le első levelében: „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1Jn 5:12) Megünnepelni a karácsonyt, és nem elfogadni a legfőbb ajándékot, melyet Isten adományoz nekünk, nagy botorságra vall. Ha így teszünk, akkor valóban nem is értjük a lényeget.
Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van. (1Jn 4,3)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy élhetek Benned és Általad.
Ámen
