Diakónus
"Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből." (Mk 12,30)
Hitünk, testünk, gondolataink összpontosításával szeretni az Egyetlen Urat, Istenünket, magasra tett léc. Át tudjuk-e ugorni? Ott a válasz, Lukács evangéliumában, ahol nem Jézust kérdezik, hanem Ő kérdez vissza: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint tenmagadat.” Jézus jelest ad neki: „Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.” Jézus elmeséli az irgalmas samaritánus történetét is, és azt is tisztázza, ki a felebarátunk. „… tedd ezt, és élni fogsz”, - örök életünk lesz. Mi már azt is tudjuk: miért szeretjük az Urat, és miért szeretjük a felebarátunkat. Azért, mert Jézus az összes törvényszegésünket a testébe vert szegekkel üttette át és ezzel érvénytelenítette. Azért szeretjük az Istent, mert örök életet készített nekünk. Azért akarunk még azok felé is szeretettel közeledni, akik egyáltalán nem szeretetre méltóak, mert az élő Jézus szereti őket. Ennél több indokra pedig nincs szükségünk.
Őrizkedjetek az írástudóktól, a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket. És a gyülekezetekben az előlüléseket, és a lakomákon a főhelyeket: A kik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek. (Márk 12,38)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram véghetetlen szeretetedet.
Ámen
