Diakónus
„Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. ” (Zsolt 40,17)
Milyen negatív élmények, milyen fájdalmak, megaláztatások állhatnak egy embernek az életében? Lehet annyira mélyre kerülni, hogy csak azt lássam, csak azt tudjam magamról mondani, hogy nyomorult és szegény vagyok? Elképzelhető. Lehetséges nagyon mélyre kerülni, hogyha elfeledkezünk Egyetlen Urunkról. Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr... Az Úr ott van velünk minden fájdalmunkban, minden próbatételnél, minden gyötrelemnél. Ő mindig szemmel tart bennünket. Sokszor azt hihetnénk, hogy a nyomorúságos időknek semmi értelmük sincs. Pedig van, de csak akkor, ha elfogadjuk, hogy ilyenkor is képes formálni az Isten. Amikor félni kezdenénk egy nehéz naptól, jusson eszünkbe, hogy végig velünk lesz az Isten, szemmel tart, és formálni fog.
Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják. Pusztuljanak el az ő gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé! (Zsolt 40, 14-15)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy eddig is minden napon Velem voltál, légy áldott kegyelmedért.
Ámen
